Turczi István: Sem por, sem parázna

Hol az a kőtábla,
mely léted felkent törvényeit
fennen hirdeti? Mely utat mutat
és ösztöneid labirintjában eligazít?
Ha lenne is,
természeted ellen való.
Sem por,
sem parázna angyalok
nem röpíthetnek akaratod túloldalára.
Inkább tévelygésed óriásléptei.
Inkább égbolt-szakadék.
A magadé vagy,
már végképp magadnak.
Nincs törvény, mely megrögzött
dobbanásaidtól eltávolít.
Sem por, sem parázna angyalok.
Ezt mondod ma,
tehát végleges.
Szemedben dacos álmok gyűlnek.
Kristályfonálon kötnek megátalkodottságaid.
Maradsz hát konok tömb, csend lakója,
a lemenő nap vörösében kérleletlenül
vakító üvegbarát.
Nem vagy egyedül.
Követnek
tengerrel változó,
fényérzékeny halottjaid.