Tass Bálint: Vágyakozás

Ultrahangos képen eltűnődni, hosszan, mélán.
Gyertyafényes vacsorát készíteni két személyre, borral, a pohárra falatnyi zoknit függeszteni, és várni a hatást.
Három hónapig őrizni a titkot, majd kidüllesztett hassal, szűk pólóban az utcára menni.
Reggelente émelyegni.
Néha hányni.
Érezni ahogy megmozdulsz.
A szívverésed hallgatni az orvosnál.
Esténként a fürdőkádban énekelni, örömmel nyugtázni, hogy a Beatlest jobban szereted a Neotonnál.
Elképzelni az arcod, kitalálni a neved és a barátnőd nevét, mert fiú lehetsz, semmi más.
Nem hallgatni a huhogókra, akik szerint túl széles a csípőm. Nem nézni csúnya gyerekekre, sok paradicsomot enni, hogy szép legyen az arcod és a bőröd bársonyos.
Várni, hogy megláthassuk egymást.
Érezni, ahogy a combomon elfolyik a magzatvíz.
Átélni a fájdalmat, minden egyes összehúzódást.
Ahogy a sírástól kékülő ajakkal, véresen és magzatmázasan a mellkasomra helyeznek, hunyorogva, két kézzel keresel.
Éjszakánként álmodni veled. Istent vallatóra fogni, könyörögni hozzá, alkudozni vele, hogy újra és újra érezzem az illatod, a tested melegét, halljam ahogy álmodban a fülembe szuszogsz.
Istennek ez semmi, igazán bebizonyíthatná.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük