Dajkaság Már érlelődik bennem a tavasz, de fellelhető még a tétlenség is, nem más ez, mint készülődés, próba, ráébredni alvó önvalómra.   Hódolat a tavasznak Valami készül: zeng az ég, éled a földön a fű, virág, dalol a rigó és a csíz, reményre virrad a világ. Micsoda kórus, mennyi fény,Tovább…

most feketék a fák az ég kékjét cipelik hátukon lomjukban a holdfátyol és mintha néma dörrenések ülnének ezen a sárga ágyúgolyón püspökladány magasában összerezzen a tavasz a vonat sodorja magával a fákat ezeket a fáradt sorkatonákat egyébként biztosan állnak ebben a föld nevű makacs konzisztenciában bocskoruk üti meg a talpfákatTovább…

a szellemtől elválasztott anyag lázadása a tavasz lélekkel töltött áradás általános teremtésvágy ezer virágba robbanás minden lény szíve egymásban dobog virágok lobogtatják színeiket a szélben a napba szerelmesek a fények összefutnak a tavasz zugaiban madárhang csengettyűzik valahol vonzások vonzódások a földet megtermékenyítik a lappangó energiák sugárzás simogatás szárnyak szenvedélyek nemTovább…

Kint, a kerti padon, tavaszt áld a cinke, büszkeségtől feszül rajta citromsárga inge. Napfény melegére, indát fonva, hetykén, kőrakáson rohan át az örömittas repkény. Koncentrál a körtefa, ágait kitárja, szépsége rügyenként pattog a világra. Ez tavasz már egészen, nincs kétség felőle, s a télből, mi itt maradt, elbújik előle. Kint,Tovább…

Szobámban ülök, béke, nyugalom, és tavasz van, míg egy napon szembesülök a tényekkel, hogy tőlem néhány száz kilométerre, egy pontosan olyan panelházat bombáznak éppen, mint amilyennek a hetedik emeletén én élek. Lángcsóva csap ki a konyha ablakán, egész emeletek omlanak le, vér, pusztulás, és halál képe ömlik elém a monitorról.Tovább…

A Tavasz, mint hóvirág kidugta fejét Tél köpenye alól. Talán kicsit bátortalanul, maszkot nem viselt sem álarcot. Próbált rámosolyogni az emberekre, de csak elvétve találkozott velük. Varjú megkárogta, kár a fáradtságért, kár, kár. De a Tavasz nem adta fel. Pöttyös labda gurul az úton, Dani fut utána. Mi ez aTovább…

a hiány hídja alatt virrasztott az igazság a valóság visszhangja zúgott mint parthoz csapódó hullám tavasz tört ránk későn érkezett faggyal könyörtelen hó fedte be az utat ami a fényképalbumok csöndjébe kéjsóvár nyarak pipacsaihoz vezetett magamra zártam az emlékezés magánzárkáját kulcsát lenyeltem hogy zavartalanul kifájjon belőlem az a hajnal amelyikenTovább…

A karácsony előtti napokban megszólalt a csengő Frühling úr szatócsüzletében a Városliget mellett. Egy férfi lépett be, aki széles karimájú kalapját szemébe húzva, illetve hosszú, világos szövetkabátjának magas gallérjával védekezett a hideg és a kövér hópelyhek ellen. Frühling úr üdvözölte: – Jó napot kívánok az úrnak ezen a borongós, zimankósTovább…

Éjjel Álmomban a hegyoldalban a Nap alágördülő fénysziklái összezúzva sodornak lombokat sodornak téged velem – felriadok látom a combod utolsót dobban álmom az éjszaka tatármellkasában * Tájkép az ötvenes évekből Lesöpört padlás az ég begyűjtve mind a csillagok Szögesdrót kerítés vigyorog nyála csillan Reflektorok támadó fényében lapuló dermedt szökevény aTovább…

„ha megtudom, mire jutottam.”                                                                József Attila 1.A Lyra tó fagyott vizén valami ködös, talajmenti pátosz. 2.A fagy, ha fölengedTovább…