bordó fürtök versengenek a lugas alatt élvezik az őszi napsugarak aranyát míg bennük édesedik a nyelveket simogató gyönyör némán kapaszkodsz a látványba előtted filmként peregnek múltbéli szüretek mint távolba veszett illúziók mivel a jelen zászlói félárbócon árvák csak az emlékezés kilyuggatott fátylán szűrődik át meg át a megfogalmazhatatlan hiány teTovább…
Mikor a fájdalmak rémlényei belém kapaszkodtak, mikor húsomba éles körmökkel martak könyörtelen, – megváltoztatni akarván sorsomat –, vettem egy nagy levegőt, sietve a másik partra úsztam, s minden gonoszt gonoszul hátra hagytam… kiittam még csorbult poharak keserű nedűjét, miközben lassan közeledni láttam a fényt, hiszen tudhattam, a sötét félelem csakTovább…
Mikor átölelsz, örök a március, tavaszillat táncol puha talpakon, veled ébredő ránc simul a homlokon; felragyog a fény, szemérmetlen mintát pingál gyönyörbe izzadt bőrömön, harap-csókod édes, ajkamon égő tűzözön. ©Mánfai Gyuri fotóművész alkotásaTovább…
honnan tudhatnád hogy a reggeli kávé fűszeres illata visszahozza a szülői ház minden rejtett zegzugát még a kamra pókhálós legtávolabbi sarkát is ahol békésen megférnek a teli befőttes üvegek alatt az ajándékba kapott bontatlan üvegpoharas dobozok és nem zörmögnek megkülönböztetett figyelemért a zsákokba gyömöszölt diók sem honnan tudhatnád hogy aTovább…
Elfelejtettél. Tavalyi hó már nem őrzi lábad nyomát. Fagyosra kékült szájjal virágot karcol a lehelet, tócsák jegén táncol kettőst valóság és képzelet. Belül reszketek. Miattad fázom. Büszkeségem vállon vereget, s könnyem sem engedi. Megteheti. Nyögve zenél a szél – tán vájtfülű angyal kéri – disszonáns hangorgia, dallamát senki nem érti.Tovább…
most avult árnyak bolyonganak fejed felett smirgli bársonyával etetnek kíméletet s te folyamatosan nyeled keservedet bensődet hideg rázza bomlik a felépítmény koordinátát vált a váza dönteni fáj gubancolódnak az illatok széna vagy szalma választását etikátlan gúzsba kényszerítik csalódott csontra fogyott gondolataid „magad uram” asztalra holtan kiterítik galamb csőrében olajág teTovább…
az asztalon maradt morzsák a szárítókötélen lengedező ruhák a pókhálós pince világtalan gyertyája a földre hullott diók fekete héja a felborított macskatányér a függönyön megpihent törtfehér a lugas alatt megbarnult szőlőlevelek a földből kibújt eleven gyökerek a szobák fülsiketítő némasága a kép-telenül csupasz falak hideg valósága az álmatlan éjek visszatérőTovább…
Szeretni fogom az őszi hajnalok hűvösét, a napsugarak szelíd-szél simogatását, mert a nyári forróság sivatagossá valósult homokdűnéire a jövő virágmagvait hinti el; szeretni fogom a tisztára mosott ruhák illatát, a szobák fehérre festett falát, ahol csöndes méltósággal élesül az árnyék, és a fájó emlékekből halvány csík marad csak; szeretni fogomTovább…
egyszer volt hol nem volt volt az a ház meg az udvar meg a fák eső kopogott kopott köveken függönyök csipkéztek cinkos napfényt az üvegen tavasszal csordultig telt akácillattal a zsongás akkor még gyalog járt a postás nyári melegben az ajtó előtt anyánk lyukas zoknikat foltozott és igazi szilvalekvárt főzöttTovább…
(agymenés) Csak egy szám. Minden számnak van valami jelentése, és mindenkinek más jut eszébe róla. Negyvenkét fa szépen sorjában, egyszerre virágoztak, egyszerre hozták finom, lédús gyümölcseiket. Egymásba borult lombjuk alatt kavicsos út vezetett a házhoz, kapu nem volt, a bejárat előtt virágos kert virított. A fákat kivágták, a bekötő útTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.