Délelőtt leülök verset írni de minduntalan fel kell állnom mit állnom, pattannom mert a párom igen, az a páratlan megbotlik, nyög egyet a kezéből valamit kiejt az ebédet főzi és bennem a lelkiismeret aki illemet tanult furdalásba kezd ha nem engedném a semmittevésbe belebetegedne még mosogatni is alig enged csakTovább…
Fél centivel megírtam milyen nagyon szeretem a verseit, persze hogy félreértik, pedig csak nagy örömömet akartam kifejezni afelett, hogy úgy lát, ahogy én érzek így voltam a képekkel is, az empátia, ahogyan beöleli a világot, ami közös világunkból sarjadt, pedig sosem találkoztunk, csak megörvendtem, hogy az életet hasonló indulattal figyeljükTovább…
nekem karnyújtásnyira vagytok mindig akiket megismertelek beleégtetek a lelkembe ki nem vethetlek nem is akarnám nem is tudnám oda úgy befészkeltétek magatok eggyé fonódtam veletek nélkületek nem is vagyok így lehet valahogy velünk Isten is, aki Szent, egyedül hogy ki ne szakadjunk belőle magához ölelt legbelül ebben az állapotban vagyunkTovább…
Egy kép alá felfut a dombra, még alig lány szemközt a fiú figyeli-várja nőnek látszik a ruhában félig csupaszon fénylik a válla a fiúcskán – hogy megsérteném ha hallaná! – öltöny, ünnep van gyümölcsök, őszben érő fajták gyűrt levelek völgybegurulón s bár komorabb az ég délután mozdulatukban süt a napTovább…
friss üzenet te azt hiszed téged néznek holott csak te böngészel piacra dobtak díszelegj akad vevő aki kap rajtad nem más vagy egy árudarab ahhoz hogy téged lássanak közelebb kell hajoljanak nagy csiricsáré forgatagban elvesznek a részletek nem látnak csak nagyvonalakban a fészbukon az új piacon nem rád arra kíváncsiakTovább…
én tudom hogy te sem vagy különb még ha annak is tartalak mert valamiben más vagy nem ugyanaz a falat s ha böki a csőröd ez a direktség oka van te sem vagy tökéletesség csak egymásnak adattunk nem egymásé vagyunk ha nem is tetszik ez a marionett-ség *Első közlésTovább…
Vásár kitártam itt a szívem mindenki belegyalogol de másképp nem éri meg nem jó csak ami boncol megleli a gócpontját annak mit eddig csak körbe karistolt hogy nincs itt mit keresnem elmegyek ahol nincsenek és nem is lesznek hűtlen rajtam gyakorló kalandorok * Ad absurdum Mikor teljesül a hit vágya:Tovább…
Egy asszony kétségei 1. hibernált állapotban éltem huszonvalahány évig ma a köldököm nézem ami nem változik körülöttem mindenki a sajátját látja benne végesek látóköreink ránkhúzták a redőnyöket nem szüremkedik be sehonnan fény tengeralattjárókká váltunk vajon kopoltyúink emlékeznek még mi a funkciójuk? 2. Uram, azt hittem, meghallgatsz, és megtérnek szeretteim deTovább…