Megfáradt országot járok, körülöttem fáradt, szomorú arcok, szomorú arcok körülöttem, reménytelen pillantásokkal méregetnek, méregetnek egyre, azt nézik, mitől is van bennem még erő, erő, amely segít a lábaimat felemelni, vagy széttárni karjaimat. Néha-néha csak éppen elfeküdni volna jó, mozdulatlanul nézni, nézni bele a távolságba mintegy, belelélegezni a nagyvilágba, a nagyvilágba,Tovább…

Anyámhoz Suttogó áhítat aranyló őszön álmodom veled méz-illatú ölelésedbe burkolózom hófehér falak közt imbolygó árnyad nyomán suttogó áhítat szól; hálaimád értem másokért holt lelkekért bársony ráncaidon időtlen béke pihen igazgyöngy érik örök könnycseppeden tenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simult halvány arcodon pompás rózsa nyit én küldtem neked s ahogyTovább…