Megszállottan keressük őket, akiket elveszítettünk. Átnézzük a homokba fordult roncsokat, amiket kivetett magából valami türelmetlen várakozás folytonosan partot érő hullámzása, de nem találjuk ott, csak saját elveszett holmijaink, elromlott használati tárgyakat, gyerekkori játékaink. Mert ők már messze járnak, talán fel sem ismernének, vagy elkerülnének, de semmiképp sem állnának velünk szóba,Tovább…

Uram, add, hogy ma is rossz idő legyen ma is rejtse köd az ostromlott város sebeit a falakból kilógó vezetékek ne emlékeztessenek minket gazdagon termő indás növényeinkre, amiket kimosott az eső add, hogy a leomló kövekről ne jusson eszünkbe a békében élők szekrényeiben megkeményedő kalácsdarabok add, hogy ne gondoljunk aTovább…

Az egészből leginkább a hóra emlékszem. Könyököltünk a párkányon, és a végtelen fehérséget néztük, amikor ránk törték az ajtót a katonák. Arra még volt időm, hogy berángassam a húgomat a kamrába. Mialatt ott rejtőztünk, minden lélegzetvétel úgy fájt, mintha puskák szuronyaival döfködnének, és attól féltem, a szurkálások helyén be lehetTovább…

Azok, akik látták az arcát, tudják, hogy az igazi otthon nem lesz ismerős. Nem találod majd ott a játékot, amit elvesztettél a mezőn hétévesen, nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid, és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem, ami után olyan sokáig sírtál, mégsem hiányzik majd semmi, ésTovább…

Mi már nem használhatunk feleslegesen vizet, ezért csak a nyálunkkal tisztálkodunk. Evés után, miután mindenki megtörli a száját és egyéb testnyílásait, az evőeszközöket sem mossuk el, a villákkal a gyerekek a porba rajzolják kiszáradt tavaink hullámait. Éjszakánként egy olyan vidékről álmodunk, ahol felrázott dunyhaként dagad a tenger, és az égTovább…

Azt mondják, angyallá változott, az ütközés után messzire szállt lufijából pedig a naprendszer tizenharmadik bolygója lett. Akkor is havazott. Azt mondta, a mennyország ilyen lehet. Neked mint a csizmáról levert hó, úgy olvadt el a hited. A temetés óta elvállalsz mindent, ellapátolod a havat, bevásárolsz a szomszédnak, betegeket látogatsz, mindenkivelTovább…

Próbálok úgy tenni, mintha valaki elárulta volna nekem a titkaid. Mintha aprólékos munkával, hétről hétre a ház elé kitolt kukáidból sikerült volna kiszednem mindent, amit neked évekbe telt elfelejtened. És mintha azért jöttem volna, hogy mindezt visszahozzam, az elrontott játékokat, a sok kihízott ruhát, és a csikket, amit egy alkalommalTovább…

Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek, mintha mindenki tartozna valakihez. Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út, egy kisgyerek szerint olyan az arcuk, mint egy vajas felével a földre esett kenyér, amibe beleragadt a sok piszok. Harmonikaszerűen összegörnyednek, üres tányérok szélén elnyomott csikkek, a félelem lassan beszivárog közéjük, víz aTovább…

Magad sem értetted, mi ez a makacsság, amivel visszatérsz az ostrom alatt álló város utolsó, még ép házába az ottfelejtett újszülöttért, akit sosem láttál, csak az épület előtt parkoló autóba szerelt gyerekülésből következtettél arra, hogy létezik. Mikor bemész, megkönnyebbülsz, mert csak a közeli áruházból eltolt bevásárlókocsi áll ott kipárnázva, mintTovább…

Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…