Margó dühöngött. Olyan erővel csapta a bögrét a pultra, hogy maga volt a csoda, hogy az épségben maradt. A tej kilöttyent, de nem zavarta. Már megint hangoskodtak a szomszédban. A tévé üvöltött, valami hablaty-nyelven ordítoztak, visítoztak, amitől felállt a szőr a hátán. Ezek a jöttmentek…Ezek a senkiháziak, akik azt hiszik,Tovább…
Abban a kisvárosi miliőben, amelyben Amál élt, mindig volt valami elmúlástól való félelem. Már akkor is, amikor még Amál fiatal volt, hisz alig húsz évesen elveszítette vőlegényét egy balesetben és azóta nem hitt a halhatatlanságban. István autója fékezés nélkül csavarodott fel egy fára valahol a Balatonra vezető utak egyikén. AzonnalTovább…
Petra Apa nem hagy békén. Nem érdekel, hogy jót akar, mert minden szülő ezzel a szöveggel jön. Hogy lehet jót akarni azzal, hogy minden alkalommal, amikor ő épp elemében van, beszól nekem? Van, hogy kedvesen, élcelődve, de előfordul, hogy élesen és kíméletlenül. Én apának nem vagyok elég jó. Nem azzalTovább…
Nem emlékszem, mikor kezdtek kiabálni bennem a szavak. Kezdetben csak finoman döftek belém párat, aztán mind hangosabban rikoltották azt a két szót, ami aztán minden plakáton, képen, a világ összes eldugott és hivalkodó pontján viszontláttam: kövér vagy. Nem volt okom nem hinni nekik, mert a tükör biztosan nem hazudik. AhogyTovább…
Sokáig úgy gondoltam, nem nagy dolog a halál. Voltunk, elmegyünk, ennyi. Naponta lehet halott macskákat látni az út szélén, pusztulnak a csirkék a hátsó udvarban és mégsem történik semmi. Persze azzal is tisztában voltam, hogy emberek is meghalnak, mert hiába hat-hét éves az ember, észreveszi, ha valaki eltűnik az életéből.Tovább…
Anni úgy érezte szép lassan megbolondul. Egyformán teltek a napjai, egyforma volt a nappala, estéje. Olyan rutinszerűen ment ki minden reggel a konyhába kakaót készíteni, hogy, a kanál már magától beletalált a bögrébe. Ebbe az egyhangúságba nem vegyült egy csipetnyi jó sem. Fásult volt, unt mindent és mindenkit. Tudta, hogyTovább…
Kezdő tanítónő koromban esett meg velem, hogy életem első osztályába járt a nagy író legkisebb fia. Még nem voltam jártas igazán a nagybetűs irodalomban, de azért neki már akkor is neve volt. Nem olvastam tőle még semmit, ez viszont rám nézve volt kellemetlen, de akkor nem vettem ezt túlságosan nagyTovább…
Éva úgy esett neki a konyhaszekrénynek, hogy a halántéka csak fél centire volt a kovácsoltvas fogantyútól. Hangosan koppant, mintha megrepedt volna a koponyája. De csak szédülést érzett és a világ pár pillanatig elfogyott körülötte. Az öreg szekrény nyögött egyet. A baba felsírt. Keservesen követelte anyját, aki nem tudott megmozdulni. –Tovább…
Ahogy Fruzsi a magas, kopottas fal mellett bandukolt, arra gondolt, az intézet vajon megvédi-e a bent lévőket önmaguktól. Nincs olyan rács, börtön, ami erősebb lenne az emberi léleknél. De nagyobb rabság sem, mert ha valaki a lelkébe zár be valamit, akkor onnan már kivetni aligha tudja. Ha megpróbálja, gyakran elveszítTovább…
Tamara mindent utált azon a napon. A napsütést, a nyarat, a strandot, Lacikát és legfőképpen önmagát. Olyan haragosan rágta a szája szélét, hogy a vér majd kiserkedt. Ha volt nap, amikor egy tizennyolc éves lány okkal érezheti magát rosszul, akkor az pontosan az a péntek volt, amelyen meggyűlölte a világTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.