legördül egy ficánkoló izzadtságcsepp bőröm gyűrött redői közé már rég nem vagyok ideges jegyzem magam párhuzamosok metszéspontján kőtáblányi önarcképeim igei mosolyban ömlenek szét már nem vagyok ideges csak futó paranoid mosoly-villanások idézik a gyomorrángásos napokat gesztikuláljuk szét ezt az eluralkodott jelenkori kulturkampf-légkört persze, túl szép lenne kutyaként körbe jelölöm aTovább…

bolyongásom a világban mint malária után az éjszakai álomképekben miközben a Styx torkollik ide-oda álmokban csapong fél évszázada idestova… úti célom frankföld hálófülkés vonatkabinban bámulom a laptévén a reklámokat: tudományos hajszépségverseny mitől a fantázia fellángolhat… távirányítós villámkép váltogató: még egy családi kém-kalandfilm melynek lehetséges tanulságán meditálsz közben a sínek menténTovább…

szia manó! személyesen terveztem ezt ahogy korábban is mindig mindent ami fontos egymás szemébe nézve beszéltünk meg egyetértőleg vagy vitatkozva ahogy és amire neveltek neveltelek de mostanában elromlott valami fontos a bejáratott mechanizmus hónapról hónapra vált működésképtelenné s mostanra a kölcsönösen felhúzott falaktól értelmét vesztette – nem hallatszik – aTovább…

(Belgrád rakpart, a múlt század végén, februárban)   I. Oltárkép kérlek ölj meg rögeszmém a halál csúf áldozat leszek oltáromon a szétfolyó képek üres üvegekről leszakadt gombokról gyűrt takarókról mesélnek majd mint egy emlékműsor   II. Ék mellé hugyoztam adódott fejfájás-ék az agyamban majd a posztumusz gyalázat sikercikke az ismeretlenTovább…

a tökély pillanata hibátlan utcán hibátlan ganéj hibátlan esély rúgjál belé romlatlan keringő mosolyba hajló romlatlan arcon végigfutó selejtezd tönkre a tépett várost a romos álmot szétnyújtható kései elnyelés nyeletlen késsel utolsó kéjjel megmenthető galaxisokban orgazmusokban kis -izmusokban öklendező csudaszép isten csudaszép szobra a váci utca papírmasé mosdatlan szőrök kipárolognakTovább…

gyermekeim fogamzásaik előtt szememben káprázva vesződnek el s a hullák életfogytig kiújuló fekélyek az agyamon … az állandó ítélethozatalra ítéltetett istenkirály szerint minden fellebbezésemet egy visszaeső ígérete hitelesíti … reggelenként szájon csókol az idő és szűzies szájszaga egyre érettebb bomlásról árulkodik oszlásnak indultak éveim felcseperedett – – – nemzedékek –Tovább…

szűrt fény lecsendesülő családi zsongás felnyalábolt ágyneműmet ledobom a nappaliban és rutinosan fészket rakok éjszakára a jegenye-kanapén álmomban szelídíthető vagyok szívesen fürdök sekély tavacskákban és szeretem a társaságot felriadok – hajnali fél három lucskos az ágyam mert megint azt az éjszakát éltem újra amikor kiszámíthatatlan és szánalmat ébresztő voltam akárTovább…

a szó fogyott el vagy az ok múlott el tán moha nő a féltekéken? a vágy hagyott el vagy a köznap dönt le és semmivé lett szenvedélyed? mi van véled írástudó? szemeidben a tegnapokkal kong ürességed beszéded semmitmondó szőrmentén védekezel vagy lealjasulva fröccsen szitkod folyton folyvást régi ingek gallérjával kopik-oszlikTovább…

– Villon-átirat Irénnek – Tudom, mi a magányos éj, Tudom, a bor milyen altató, Tudom, kín lesz a felkelés, Tudom, a tükröm lesz vallatóm, Tudom a bevetetlen ágyat, Tudom a nyitott palackot, Tudom, hogy este újra vár majd, Csak azt nem tudom, ki vagyok. Tudom, mi az a láb-büdös, Tudom,Tovább…

Illusztráció: feLugossy László festménye   OPTIMISTÁK Mosolyog a koldus, nevet rám a leprás, csendet int a hóhér, pisszeg a spicli: csend! Jön a holnap! * KUKAC, PONT, (N)Ő ÉS ÉN I. drótokon szállongó levelekből szavakból és mondatokból építgettem ki lehetsz az írásbeliség ismét diadalt ült a kórságát élvező grafomán tenyerétTovább…