– privát vers. magunknak. mégis – reggel 6 amikor felébredtem te már a konyhában öltözködsz teszel-veszel nálunk szoba-konyha tehát mindez mást jelent persze neked minden lassabban megy 7 órától már együtt készülődünk minden ruhád lóg rajtad lefogytál nagyon szabóval már nem volt idő s kedv hogy bevegye a blúzokat nadrágotTovább…

– apámnak, odafel – amikor beléptem a kórterembe apám vidáman mosolygott barna szeme sugározta felém öröm mellé a szeretetet csodás volt a tekintete a legőszintébb, amit valaha láttam képzeld, mondta, itt van a lali is milyen lali? – kérdeztem, s mesélt hát tudod, aki ott lakott… és aki hányszor jártTovább…

a harangláb mellett mindig lassítottam hogy újra és gyorsan végig tudjam olvasni az első világháborús hősi halottak márványtábláját középtájon anyai nagyanyám egyik rokonának nevével a táska szíja belevágott a vállamba de a fejkendős Ágnes néni elvonta figyelmemet erről: bicegve kilibbent a szemközti ház korhadt fakapuján és megragadta a cafatos végűTovább…

ezt a túl szép zöld mezőt már valahol láttam valamely szörnyűséges álmom végén élővé kifejlődő tükörképek tömege mögött ívben szálló vadkacsákkal a háttérben zsibadöglesztőket tépdestek széparcú majdnem-kamasz komiszkölykök mindegyikük arcán frissen rózsaszín sebhely volt hosszanti vágástól s a kivágott húscafatok varasodott helye mint könnyelvezető árok mutatta az irányt: elvették hátTovább…

adj egy jelzést Istenem hogy erősödjék a hitem benned és magamban hogy rátaláljak a küzdés céljára értsem és érezzem az öröm tapintását hogy fanatikusként cipelhessem a meglelt igazi keresztem   ©Kalmár Gyöngy: ÁldozatTovább…

A mai napra rendelteket megharcoltam. A hétköznapok lovagja leteszi kardját. Damoklészé viszont a helyén marad. Éle a kétség, hegye a vétség, markolata a szorongás. Hüvelye az önámítás. Fáradt vagyok és fásult. Csak szürkeség és egyhangúság. Sehol egy élénk szín, egy érdekesség. Tompa ketyegés, a gépek monoton-halk duruzsolása, neonsimogatás, billentyűkattogás. MireTovább…

meszesedett grimasz már megint – menetrend szerint – megszülettem ebben a koszos restiben szétgázolom a holnapra szánt illúziókat nem akarok megfelelni holmi lineáris életegyenleteknek pedig ez már csak dacosan keserű közöny a lázadását is vesztő különc egy újabb utolsó dobása foghúzásos grimasz a születés-halál közti – csontosodott – szabályosságnak  Tovább…

Bolondulok haragban vagyok magammal kilátástalan mámoreshetőségek agyrepedést okoztak egy oltártalan áldozat ministránsaként hajlongok a rám szakadt világ seregei előtt   Világok indokolatlan örömök bizarr hite lengi be az örökkévalóság csöppnyi pillanatát de a sejtek óraműve megveszekedettül jár   A gyilkosság előtt A kiválasztottak közé kívánkozom. magamnak ástam a gödröt, melybőlTovább…

„Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló, Ott végre révbe jutnánk, ott lenne élni jó. Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét- ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.” (Bereményi Géza dalszövege, Cseh Tamás zenéjére.) A bú a mi erényünk, de vígan könnyezünk, ha belénk csapTovább…

a hétköznapok lovagja itt és most valami elindult érezni muszáj függőn rám ereszkedő fájdalmát a tegnapoknak csitulj vad erő hisz jár a nap fut a szekér indulj te is a jobb kárhozatba dönteni a kiéhezett gyarló hétköznapok subája alatt rejtőzködő kegyenc-sereglet transzparenseit   zavarok mikor a csöppnyi hatalom hatalmas érzésétőlTovább…