Kora reggel lépett ki a hátsó kapun, alig múlt hat óra, még sötét volt. Korán kellett otthonról indulnia, hogy időben kiérjen a kerület túlsó végén levő orvosi rendelőbe. Éppen arra gondolt, milyen kár, hogy ezen az oldalon nincsenek lámpák, ilyenkor, meg este nem igazán biztonságos. De a járda ott simább,Tovább…

Kazuo Ishiguro: Napok romjai Európa Kiadó, 2018 Fordította: Kada Júlia Az eredeti kiadás 1989-ben jelent meg. Néhány héttel ezelőtt mutattam be a Könyvespolc olvasóinak Joyce Maynard Nyárutó című regényét, és a belőle készült filmet. Engem is meglepett a sikere ennek a szerencsés párosításnak, rengetegen olvasták, és lájkolták a cikkemet, sokTovább…

Lassan sárgulnak, majd elhullajtják leveleiket a fák, amelyeket megannyi versben megírtam, és amelyek oly sok szép perccel ajándékoztak meg engem egész évben! Szemlélődésem óráiban szinte a szemem előtt bomlottak ki a rügyek, született meg a dús levélrengeteg. Már felkészülnek a télre a fák, én pedig töltekezem a látvánnyal, az ezerTovább…

Mindenkit, aki „rangrejtve” él, kínoz a kettősség: hasonulnia kell, hogy elfogadják, és elkülönülni, mert önmaga kell, hogy maradjon, mindeneken át. Mindenki, aki ”rangrejtve” él, egy napon megbékél a sorsával, a megtalált egyensúly békét teremt, önmaga lesz, és a világ is elfogadja végül a békejobbját.Tovább…

A Könyvespolc olvasóinak egy japán származású kortárs angol író életművét szeretném bemutatni. Regényei közül egy kivétellel azokat választottam ki, amelyekből film is készült. Így nemcsak könyveket, hanem remek filmeket is ajánlok egyúttal. Kazuo Ishiguro 1954 november 19-én született Nagaszakiban, de hat éves korától Angliában él. Japán gyökereit megőrizve és ápolva,Tovább…

Ahhoz, hogy megírjam a korondi cserepek történetét, kissé messzebbre kell visszamennem térben és időben. A Kispesti temetőhöz közeli utcán állt az a ház, ahol valamikor régen, jó huszonöt évvel ezelőtt egy egyenes tartású, szép, galambősz idős asszony lakott, egyedül. Amikor elindultam, kora délután, a szépen ápolt kertek utcáin át, magamTovább…

Útkereszteződésben vesztegelt velem a metrópótló busz, s én bő kilenc hónapnyi bezártság, önként vállalt karantén után először utaztam kicsikét messzebbre, csak át a városon, túl a kerületünk határain, de nekem már ez is kész kirándulásnak ígérkezett. Ott, a szemerkélő, kedélytelen esőben, a kiskörúton veszteglő buszon elmerengtem: én évtizedeken át mindigTovább…

Ma kora reggel, szinte még hajnali csendben, madarak trillázása ébresztett fel. Álltam a nyitott ablak alkotta fénysáv négyszögében, megbabonázva néztem, amint lassacskán megvirrad. A fátyolos, szűrt fényben hallgattam a különös rendben felhangzó madáréneket. Mióta a járvány korlátai közé szorítva élek, mintha sokkal jobban hallanám, mit zsong, dalol, énekel a természet.Tovább…

Ha az embernek nincs kihez szólnia elalvás előtt, este, meg ébredés után reggelente, idővel megtanul azokkal a szeretteivel beszélgetni, akik már eltávoztak, odaát megtalálták egymást, és meglehet, éppen a még élők sorsa felett boronganak. Ha az embernek éveken át nincs kihez szólnia, beéri végül halott szerettei szavaival is. Hiszen odaTovább…

Tatjána nem ír levelet, de én mostanában gyakran gondolok magára, talán naponta kétszer is, és ez pont kettővel több, mint amennyiszer szabad volna, de a valakire gondolás nem racionális dolog, éppen annyira érthetetlen, és megmagyarázhatatlan, mint a hit Istenben, akit nem láthatok, mégis tudom, hogy bíznom kell benne. Én nemTovább…