Szabó T. Anna: Helyzetjelentés

Itt mindenki csak döf és sose hátrál.
Szarv ki szarv! Szúrj csak! Ne veszíts sosem!
Ki gondolkodik, az meg, mint a nádszál:
kételkedik. És ez is győzelem.

A másik embert nézd, és ne az eszmét,
mit lobogtatnak „néked és nekem”:
bikának posztót, mielőtt ledöfnék.
A részvét fontos, nem a győzelem.

Az ország egyre dühösebb. Gyűlölni
és rajongani könnyű. Förtelem,
hogy mivé lettünk. Mit fogunk majd, ölni?
A részvét erős, nem a győzelem.

Hát nem értitek? Rang, név, földi hívság
mind elmúlik majd, és az emberen
nem segít majd, hogy kinek-minek hívták.
A részvét marad, nem a győzelem.

Miért gyötrődtök és minek gyötörtök?
Hogy ezzel teljen el nyaram-telem?
Mert mindig ez megy, hétfő-kedd-csütörtök:
csak a részvétel, csak a győzelem.

Az ember, ha küzd, nem árnyékra ugrik.
Egy fegyvere van csak: az értelem.
Fontoljátok meg. Bár mondhatom untig:
nem győzhet végképp, ki részvéttelen.

Részeg dülöngés. Ha bedől az ország,
csak egy marad meg majd: a félelem.
És itt-amott a képtelen-szép jóság.
Igen, a részvét. Ez a győzelem.

*Szabó T. Anna: ár – Magvető (2018)