Petőcz András: A hajléktalan Isten

A szállóra eljött megint az Öreg,
májfoltos kezében műanyagpohár,
suttogják, ő, aki a fiát keresi,
s ő miatta olykor visszajár.

Fehér szakálla van, loboncos haja,
nem láthatsz rajta különlegest,
bakancsát a vaságy mellé teszi,
s elnyugszik, hogyha leszáll az est.

Mondják azt is, hogy mindenható,
hogy ő lesz, aki mindenkin segít,
ha majd nagy lesz itt a baj.

Nem tudom, hogy igaz-e mindez,
de tény, hogy a léptei alatt
recseg a padló, omlik a talaj.

*A megvénhedt Isten (újabb versek) – Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2016.

©Sarolta Gyoker: Leszáll az est

1 hozzászólás

  1. Megrendítően igazi vers!

Comments are closed.