Parti Nagy Lajos: Beszállás

Azt hiszem e fülkében
van helyjegye ebédem illatának.
Szabad ide az Ön koffere mellé
helyeznem
egynémely gesztusom?
Ezeket hirtelen dobáltam össze,
amikor eljöttem onnan.
Egészen diszkrét lábfej-penetranciám van,
ha nem alkalmatlankodom,
behúznám az ülés alá. Úgy.
Nagyszerű. Itt jobb neki. Nekünk.
Látom, dohányosnak tetszik lenni.
Ha meg nem sértem, fogyasszon majd
az enyémből,
az arany Astor füstje könnyű amúgy is.
Kezem nyomát feladtam személypoggyászként,
ugye mégis jobb, mintha a karfán.
Nyugodtan cserélje ki félúton
Könnyű Nyári Rejtvényturmixát
az én
Könnyű Nyári Magazinommal!
Az udvarias, nyugtázó mosolyt
ha szabadna, idekasírozom
az ablak sarkába. Fogyassza.
Itt meg tetszik nyomni egy gombot,
és akkor megjegyzem az alagút után,
hogy meleg van,
és hogy lassúak ezek a vonatok,
és hogy koszosak,
és hogy Japánban.
A másik gomb az üzenetrögzítőé.
Ha kérhetném erre a választ.
Jó utat. És köszönöm.

 

Parti Nagy Lajos: Esti kréta  (Jelenkor Kiadó Pécs, 1995)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük