Páli-Herczeg Attila: kéreg

Petőcz Andrásnak

 

miért szitáljam folyton a szavakat ragokat hangokat
miért nedvesítsem élővé s dagadóvá amit
a forma malomkövei a mindennapokból őrölnek ki
és a masszává összenövő gömbölyű valóságot
miért oltsam még örvénylő metaforák kovászával
miért aludjak rá egyet
míg éjszaka erjed
és érik bennem a kimondhatatlan
s miért gyújtsak végül alá a felesleges
giccseket és közhelyeket elpárologtatva

miért erőszakoljam az anyagot meg így
ha nincs ki a szavak kérgét szétcsócsálja
s nincs ki bámulja a kész mű üregeit
s ha nincs ki kopogtassa hogy kong
ha nincs ki méltassa illatát
s nem csap le
huncutul a sorvégek
serclirímeire

morzsálnának csak a szikkadt mondatok
ha nyelved hegyére nem vennéd mit adok
s nem forgatnád szájüregedben míg
a keserű is édesre nem vált így

1 hozzászólás

  1. Na, ha egyszer ilyet, vagy ehhez hasonlót tudnék írni! Asszem, nagyon elégedett lennék!
    Gratulálok Attila!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük