Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van), de bárcsak arra volna mód, hogy mibenlétem konstatáljam. Meg a te mibenlétedet. A csíkos kabátot, a kesztyűt, a szipli-szeplős részeket a soha-már-be-nem rekesztjük röhincsélések tetején (hogy nem potyog nyakadra egy sem?) vagy azt, hogy ez a te meg én végsősoron mit isTovább…

Korán reggel azt gondoltam, Már egy éve nem locsoltam. Ezért vagyok ilyen vad, ni! Meg ne próbálj elhervadni! Kéne tojás, kéne cash, Add a fejed, ne reszkess! Szabad-e locsolni? * Úgy látom, ismét Itt van a húsvét. Tikkadt lányok mindenfele Mondom erre: mindent bele! Meghoztam a kölnivizet, Nem hervad el,Tovább…

Árulhatsz búcsúcédulát, tilthatsz-engedhetsz, hogy vasárnap kinyisson üzlet, áruház, monopóliumot csinálhatsz dohányra, nemzeti barnára festve az ajtót, háziszesznek főzését sűrűn propagálva: végül a férgek csak megesznek. Lenyúlhatod a nyugdíjkasszát, fércelhetsz saját alaptörvényt, hogy konyhád falára akasszák Rembrandtot, s bankszámládra öntsék a rendkívüli-helyzet-költség- vetési pénzt, kastélyt szerezhetsz. kisvasutat, az állam földjét: végülTovább…

[estém átnyúlik] estém átnyúlik a másnap kezdetébe rég elmúlt éjfél mire aludni térek   [az éj] az éj nekem az mi másnak a hajnal a reggel mi általában a délelőtt   [az öregség betegség] az öregség betegség keveredése megrémít bár tudomásul vettem kitérni nem lehet előle vajon hogy telik beTovább…

Szállj! Szállj!, mondta a versének a költő, egy szeles márciusi estén, botorul, részegen, boldog-keservesen, mielőtt még kitagadta volna szegényt a nagy Összegyűjtött Versekből, ahol éretlen zsengéknek nincs helye. Száll csak! Szállj! De hova menjen, hova szálljon egy zsenge? Csavarog fel-alá, nem szálldos, csak botorkál. Igazoltatják. Előállítják. Levetkőztetik. Megmotozzák. A térdszalagjaitTovább…

Remény Hiányok kínja most hova lök, leszek, ahol voltam, majd visszajövök, darabig némán nézem a múltat, harsány vigyorral indulok útnak, hiányok kínja maradt egy darabban, húz le és dob föl végleg szakadatlan, remény a pohár, remény a jó szó, (ne félj, idegen tőlem ama Szárszó), és remény, hogy szólhatok hozzádTovább…

menni készültél marasztaltak a falak szótlanul követtem mozdulataidat magadra húztad sebtiben ledobált ruháidat nem fontam rád karom arra áhítoztam hogy mint kóbor kutyának életmentő falatot egy szenvedélytől lángoló szót vess elém kitártam a kaput esdeklőn követett tekintetem hátha visszanézel de nem és akkor észrevettem a virágzó magnóliafát amint szívemből kiszálltTovább…

Amíg haza nem értem, sose ettél, azt mondtad, nincs étvágyad nélkülem. Minden volt mozdulatod úgy üzen, hogy minduntalan megállok szívednél. Nélküled hiába korog a gyomrom, fordul számban s elakad a falat; ahogy elmentél, minden úgy maradt, csak várlak, s rá kell a magányra szoknom. Bár mindhiába, az órámra nézek, olyTovább…

Figyellek, érteni akarom gondolataid, miértjeim megoldó kódjai benned vannak elrejtve. Ne haragudj ha eddig felszínes hallgató voltam, most felfedezném legmélyebb sötétségem is. Csak engedd, hogy kicsit jobban elaludjak, várva, hogy felemeljen valami ösztönös turbulencia. Hadd álmodjam magamba a felismerés forrásait, termőföldre ébredve, csírázó magvakra.Tovább…

Te nem vagy az unokám!, vetette oda foghegyről az öregasszony, legfeljebb félig, vagy negyedig, de az is sok. A kölyök megilletődve ült a konyhai sarokülőn, behúzódva az asztal mögé. Nem akart válaszolni, de csak kibukott belőle, akkor te sem vagy a nagymamám!, kicsit sem! Te nyálas kis nyamvadék, a fiamTovább…