már gyermekként úgy gondoltam az imádságnál szentebb nincsen
beszéd sincsen, ha nem hiszel meg sem szólalsz
még ahhoz is bizalom kell
ha valamit megtanulnál hinned kell, hogy aki mondja
ismeri, tudja s az úgy van
mozdulathoz, élethez is hit kell
nincs hát hitetlen egy sem
de hogy mire lépsz, mire válaszolsz
megkülönböztető jegyed lesz
ezért írhatta Jakab: nincs hit cselekvés nélkül
abból ismerlek meg
s leszel testvérem, ellenségem
még bekötetlen fejű voltam, ültem a garzonomban
s tudtam: valaki látja, nézi
mit teszek magányomban
elhatároztam, bárki az, engem vádolni nem fog
ezután azt teszem, amit magam is
illőnek tartok
nem engedek ki, mint aki parancsra él s lazít egyedül
úgy élek, ahogy tetszenék
magamra szabom perceim
pillanatot sem veszítek, ha valaki engem böngész
ne találjon bennem olyat
amivel nem értettem egyet
huszonhat voltam, harminckét fog, arányos alkat
jó szem, amihez nem tapadt bűn
mit sem tartottam annak
csak az a kis eltolódás szándék s mozdulat között
mi biztonságomból kilökött
zavart s folyton oldalba bökött
mekkora esély, döbbentem szabadságomra
páratlan függetlenség: ahogy nekem tetszik
úgy ülni az ágyon
mintha fényképeznének
hogy ne vádolhassam önmagam s más sem
amikor valahova odakerülök
©Fűkő Béla grafikája