Lackfi János: Vért köptem

Vért köptem, a saját köhögésemben
fuldokoltam, nem volt, aki kimentsen,
minden korty levegőért küzdenem kellett.
Aztán hirtelen jobban visszatért belém az erő,
mintha a hánykódó hullámok,
amelyek el akartak veszejteni,
most partra löktek volna.
Rettenetesen kiizzadtam, lement a lázam.
Minden vágyam egy fürdő volt,
és csodák csodája, képes voltam lábra állni,
a fürdőházba menni, megtisztulni.
A köntös úgy hullott végig a testemen,
ahogy a hó belepi a tájat.
Akkor jött meg a gazdám,
ez a kovácsoltvas állkapcsú, kemény ember
és életemben először átölelt.
Azt mondta, szabad vagyok,
de ne neki köszönjem,
Isten fia szabadított meg engem.
Ámulva kérdeztem,
melyik istenre gondol a sok közül.
Azt felelte, az igazira, aki teremtő szavakkal
áldott meg engem, pont abban az órában,
amikor halálomon voltam, majd erőre kaptam.
Gazdám olyan erővel ragadta meg a karomat,
hogy belesajdult, és farkasszemet
nézett velem. Kérdezte, láttam-e már,
hogy ő nála alacsonyabb rangú embernek
tiszteletet adott volna valaha.
Persze hogy nem, vágtam rá.
No, hát ennek a Jézus nevűnek
igazi hatalma van, nem olyan,
amit puszta születéssel vagy intrikával
kaparintanak meg arra nem érdemesek.
És még csak nem is olyan, amit mások
vére árán szereznek a ragadozók.
Azóta követem őt, nem várok és nem remélek
cserébe semmit, már megkaptam az életemet.
Nem is ismer. Mégis jobban bárkinél.
Sose váltottunk szót kettesben,
de rám néz, és tud mindent.
Minden szava hozzám szól.
Minden szava félreismerhetetlen.
Minden szava tej és méz.

 

Lackfi János szerzői oldala:
https://www.facebook.com/lackfi