Lackfi János: Ott jön

Ott jön az a fickó,
tudom, nehezen bírod a stílusát,
meg is értem, ilyen tapadós,
hajszolt, kellemetlen,
gyerekesen idétlen és kényszeres,
viszket a felhám tőle.
Mégis szerelmes vagyok belé,
ilyen ez a teremtői szakma,
nagy az érzelmi megterhelés.
Látom őt úgy, ahogy nem látszik,
a fájdalmak tonnáival, amiket ki kellett bírnia,
a lelkére kötött csomók, görcsök sokaságával,
lehet, hogy téged mindez
már rég fasírttá darált volna.
Körülbelül olyan, mint a katona,
akit félbevágott egy aknagránát,
és most fele teste tátongó seb,
így közlekedik a világban,
tisztára mint az én nyershússá
kínzott fiam a kereszten.
Remélem, te is megpillantod őt
egy napon, és olyannak látod majd,
amilyen valójában,
mert nagyon rászorul az irgalmadra.
Így alkottalak benneteket,
egyiknek kötszert adtam,
a másiknak véres sebeket,
most már csak ki kell találnod,
mi a teendő.
Na, ne bőgj!
Vagy tudod mit, bőgj nyugodtan,
előttem nem kell szégyellned.
A könnyeket is tőlem kaptad,
fertőtlenítenek,
tömény sóoldat az egész.

 

Lackfi János szerzői oldala: https://www.facebook.com/lackfi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük