Lackfi János: Minden áldott reggel

Minden áldott reggel hoznak
egy nagy tömb áldást
a Központi Elosztóból,
nehéz, mint a ménkű,
teljes napra valót adnak,
leteszik az asztal közepére,
kerülgetjük folyton.
Aztán hozzá is szokunk,
valahogy élni kell,
annyi a tennivaló,
néha csak este vesszük észre,
hogy ott az egész bontatlanul,
próbáljuk gyorsan tukmálni
a gyerekeknek, bárkinek,
de akkor már hogyan?
Van, hogy valaki beteszi
egy szekrénybe, ne legyen útban,
elfelejtjük egészen,
ránk penészedik.
Van, hogy valaki felaprítja,
kiszórja a galamboknak,
az is jobb, mint ha itt áll.
Jó esetben ahogy jönnek-mennek
az emberek, mindenkinek vágunk,
vigyen az övéinek is, adja tovább,
s ha mi megyünk valahová,
feltarisznyáljuk magunkat,
tudjunk osztogatni belőle
lépten-nyomon.
Ha jól sáfárkodunk,
estére nem marad más,
mint markunkba söpörni
a morzsákat, elnyammogni rajtuk,
megvan az a jó ízük,
bennük van mindaz, amit álltó nap
szét tudtunk osztogatni.

*Lackfi János szerzői oldala: https://www.facebook.com/pg/lackfi/posts/?ref=page_internal

©Sarolta Gyoker: Áldás