Izsó Zita: Új kor

Nagy a hőség.
Sokan azt hiszik, egy jobb korszak következik,
kiszáradtak a mérgezett vizű folyók,
visszahúzódtak barlangjaikba
a legveszedelmesebb állatok,
a rovarcsapdák pedig megtelnek
a befejezetlen mondataink végére szánt
apró, fekete pontokkal.
De a férfiak
továbbra is félnek a saját gondolataiktól,
inkább hagyják,
hogy mások csődöt mondott megoldásai
keringjenek körülöttük,
bolygó körül az űrszemét,
és csak akkor merészkednek ki az utcára,
amikor már olvashatatlanná válnak
a menekülők lábnyomai,
és senkinek sem kell
szembesülnie azzal, hogy mi elől futottak.
Közben fejtetőre tekert kontyú asszonyaik
naptárból kitépett lapok hátuljára jegyzik fel,
amiket úgysem tesznek meg soha,
és továbbra is csak az alakjuk miatt aggódnak,
azt ismételgetik, hogy nekik bizony
sohasem lesznek gyerekeik.
A tányér szélén hagyott kenyereikből pedig
arctalan bábokat formálnak,
és neveket adnak nekik.

 

*Állatok téli ködben (Irodalmi Jelen, 2016)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük