Ijjas Tamás: Egy jóslat két arca

El fogsz felejteni. Elbúcsúzhat az arcbőröm
az ujjbegyedtől, ahogy az idegszálaid szállítottak
valamit belőlem benned, integetek a központi
pályaudvaron, az agyadban, és már nem látod,
hogy elkezdem pirosra dörzsölni a szemem.
El fogsz felejteni. Elfújsz majd egy gyertyát,
és egy ideig a vékonyka füstön tűnődsz.
Ahogy a viasz visszadermed, nem lesz már
az ölelés az izmaidban, és ott lesz még mindig
a rétestészta a hűtőben, amit nálam hagytál,
de nem lesz már mivel megtölteni.
Lesiklik rólad a ruha, minden kifehéredik,
nem lesz orr, ami tudná, nem határol téged
a bőröd, betöltöd a szoba légterét. Betöltötted.
El foglak felejteni.
*
Egy tekintetet érzek majd mindig a hátamon,
mintha egy állat lihegne mögöttem,
a lehellet forró pontot képez, nem tudom
eldönteni, hogy tigris-e vagy ökör,
de az a pont egy céltábla közepe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük