Gősi Vali: Átlényegülés a régi nyárból

leült közénk a némaság
néztük a tájat órákon át
hallgattunk hosszan
amíg a víz fölött
fátyolos fénnyel ránk köszönt
a nap

a fodrozó víz fölött
eltévedt dallamot
sodort felénk a szél

a lehajló ég alatt
időtlenségbe költözött
velünk a csönd

… és megtört a csöndvarázs
fölöttünk lángolás
vakító hajnalfény derült
félszegen dalra kélt szívünk
boldogan táncra kelt velünk
a régi nyár;

különös szárnyalás
súlytalan álmodás
a parti lombokon
szerelmes-fiatalon
hullámok ritmusán
táncolt velünk a fény

körben a víz fölött
tükröző nap mögött
titokban elbújt
majd megszökött

a leskődő csönd

1 hozzászólás

  1. Köszönöm a megtisztelő megjelenést ezúttal is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük