Fetykó Judit versei

az elgondolkozásról

gondolkozzak csak el magamon
s azt bizonygatja mert ő most hódít
megszerzi magának azt a férfit
mert kifut az időből s egyedül marad
elvégre nincs olyan sok így éveken túl
megeshet nem lesz akihez szóljak
hát gondolkozzak csak el magamon

volt aztán egy hosszan jajgatva sirató
neki most már nincs senkije
ki fogja őt eztán szeretni
ebben a kusza földi világban

és volt aki csak annyit mondott
ne zárjam ki magamból a világot
az ő szavai voltak hitelesek talán
megtapasztalva hosszú életében
az egyedüllét eufórikus fokozatait

gondolkozzak csak el magamon…
figyelmeztet ezt el ne feledjem
nincs gondolat és talán a nincsben
vagyok ahol magamon nem
gondolkodhatok el a napi rutinok
viszik kitöltik az időt s találok
számos értelmesnek tűnő pótcselekvést
amikbe vajon bele férhet-e új keresése

mi közöm a magamon gondolkodáshoz

ó igen az egyedüllétnek van eufóriája
a mindegy mikor mit és hogyannak
s mégse siklik ki semmi a szokásos
elvárható folyamatokból csak az az egy
hogy nem tudlak onnan visszavenni
a mítoszok mesék másvilágmegrabló
hősei visszahozták a kedvest – ó mesék
mesék vigasztaló katartikus történetei

ritkán sírok néha tán kéne a könnyek
kegyelme ha egyáltalán létezik ilyesmi
fut az idő s ha kifogyok belőle ha kifut
alólam elfut kifut az elgondolkodás nélkül
mért gondolkozzak el magamon
mert fut az idő s egyedül maradok
elvégre így éveken túl már csak időm van
nem lesz akihez szóljak a szüntelen semmi
örök susogó hangjait hallgatom míg
az utolsó végtelen dallam magával visz
nem kell hát elgondolkoznom magamon

 

naplóolvasás

titkaid féltve őrzött füzeteidben
lassan sorba mind kitárulnak előttem
az ajtókat óvatosan nyitogatom
túl már a hetediken visszafordítom
a lapokat ezek mind misztikus ajtók
a múlt szorongató férfi-magányára
nyílnak sosem tudva meg tán jobb lett volna
egyszer önként magadtól tárod ki őket
lapjaid meg kell szoknom nem siethetek

 

1 hozzászólás

  1. Köszönöm a megjelenést. Minden szerzőtársamnak gratulálok!

Comments are closed.