A kapun túl
A kapun túl, az mindig hajnal?
Vagy este, vagy éjszaka?
Izzó nap szikrázó fénye,
vagy képzeletem az maga?
A kapun túl, ha nyílik, tárul,
beenged egy más ez világ,
mi képzelettel, vággyal társul,
teret, időt e percben lépve át.
A kapun túl, ha oda bemegyek,
tér nyílik, egyszerre közel-távol,
előre, hátra bármit nézhetek,
minden kitárul, minden kitárul.
szobák
az a hetedik szoba halványul
ajtaja tűnik a múltba
a nyolcadikon belépve
vajon hová jutok
idő, határ
ma éjjel még a digitális órák is lüktetnek,
mintha a csend hangot adna e néma mutatóknak,
éjfél, időhatár, az örökös múlás és kezdet,
a „történhet még”, míg el nem fut feléig a holnap
©Pálfy Julianna festménye
Gratulálok kedves Judit!
Köszönöm a megjelenést. Minden szerzőtársamnak gratulálok!