Fetykó Judit versei

Sár, fény

Pokol kivetett, égnek nem kellek,
marad, mi van, a földi sárvilág.
Tudatot kaptam, hogy feleseljek,
s tudjam mi az, mit nem léphetek át.

Csapongni enged, lehetek sár, fény,
alkuját nem kétli, s nem írja át,
a legrosszabban is volt kis remény,
látom az utat, hiszem igazát.

 

A kapun túl

A kapun túl, az mindig hajnal?
Vagy este, vagy éjszaka?
Izzó nap szikrázó fénye,
vagy képzeletem az maga?

A kapun túl, ha nyílik, tárul,
beenged egy más ez világ,
mi képzelettel, vággyal társul,
teret, időt egyszerre lépve át.

A kapun túl, ha oda bemegyek,
tér nyílik, egyszerre közel-távol,
előre, hátra bármit nézhetek,
minden kitárul, minden kitárul.

 

©Nagy Katalin: Hortobágy

3 hozzászólás

  1. Juditkám!
    Csodálatosak!! Megtiszteltetés, hogy ismerhetlek! Ölellek,puszi😘

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük