Fetykó Judit: Őszi vers

Nézd, itt felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
ujja megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet.

Lomb kereng, ökörnyál ellebeg,
a dél még meleg, de az este
enyhe egyre fogy, s dideregve
keresve kardigánt, kabátot,
járunk kint, hogy az éji világot,
lássuk, az éjszakai eget,
hol az Orion fénye megjelent.
A lomb oly tarka, egyszerre méz,
sárga meg barna, s hunyja szemét
a nyár, s rőt lombjain át az ősz
ígérget, mint csalfa szeretők,
hű szerelmet, szép házasságot,
bár már viszi a lomb–kabátot,
s a télnek hódolva szerelmét,
télnek ígéri –, a nyár emlék…

Látod? Felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
hűse megérinti homlokom,
s a nyár távolodva integet…

 

3 hozzászólás

  1. Ez nagyon szép, Juditkám. Látszik, hogy valamikor nagyon benne éltél , hogy ilyen mélységekben tudod kifejezni. Persze ebből árad az intelligenciád magassága is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük