Fetykó Judit: Foszlányok

eljutottam hát a valódi egyedüllétbe
senkit sem hívok senki nem hív
a csend maradt a telefonban

végtelenre tágult az idő
a tér jól ismert határain belül
szokottan telnek a napok

mintha mindenkinek fontos
dolga lenne – gondolom
s tudom ez nem igaz

*

pár napja aggkorú idős nőtől
hallottam: a magányban a legrosszabb
hogy nincs szex üres a nap nem tudok
mit kezdeni magammal mivel kéne
kitölteni a végtelenre nyúló időt –
meglepett e közlés bizalma
nála nem múlt hát el a vágy
mint a többi fiatalkorban oly
fontosnak hitt ismétlődő tevékenység

*

még nem félek attól
hogy hosszúak az éjszakák
s hogy nem tudom átaludni
nem félek az időtől

s nem tűnődök hogy fogom
kitölteni a napokat értelmesnek
látszó cselekedetekkel

*

te vajon mióta tudod
hogy a siker öröme egy
idő után már nem táncol
bennünk napokon át ébren
és álmunkban is hanem mint
munkával elért eredmény
kerül a jelen időbe

 

©Papp Veronika festőművész alkotása

 

1 hozzászólás

  1. Köszönöm a megjelenést! Alkotótársaimnak gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük