Cirill Kabin Csaba: gyerekkor

(avagy az álruhás antikrisztus)

csalánba gázolt a kisfiú
kereste elveszett labdáját
horizontra feszült sírása
levélen könny rajzolt barázdát

templomkerti fenyők suttogtak
ízetlen gúnyteli szavakat
agyában lüktetett szüntelen
kövér vagy fásult és unalmas

szipogva hadarta imáját
útilapu volt a zsámolya
pipitér a rózsafűzére
hangya a gyóntató pásztora

gyónom a mindenható Istennek
és Isten helyett neked lelki atyám
hogy utolsó gyónásomtól fogva
ezeket a bűnöket követtem el

szüleimnek nem fogadtam szót
hiú voltam és feleseltem
hazudtam misét mulasztottam
álmomban szemérmetlenkedtem

bánatot okoztam szitkozódtam
böjtöt megszegtem mohó voltam
idős nénikből csúfot űztem
Istent káromoltam és loptam

és bevallatlan bűneimmel
szentségtörést követtem el
mert kéjelegtem és csaltam is
meg számolatlanul öltem embert

teljes szívemből szánom és bánom
minden bűnömet
mert azokkal a Jóistent megbántottam
erősen fogadom hogy többé nem vétkezem
és a bűnt kerülöm
kérek üdvös elégtételt és feloldozást

 

Illusztráció: feLugossy László festménye – Az Édenkert (forrás: műtárgy.com – http://www.mutargy.com/).

2 hozzászólás

  1. Mindig nagy meglepetés minden versed kedves Csaba. Senkihez nem hasonlítható.

  2. Milyen jó,hogy olvashatjuk !
    Szemérmesen,de csak megjelentek!
    Szivből gratulálok,e versek nélkül szegényebbek lennénk.
    Respect.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük