Bánfai Zsolt: Fehér lovak

– Hommage á CSEH TAMÁS  –

A Nap ma is úgy jött fel közöttünk,
mint akinek valóban fontos egy találkozás.
Párás szemüvegem émelyeg a kádban.
Fogason maradt egy télikabát,
zsebében dohányszemcsék, pár szilánk –
arcomból, vagy a tükörből, melyben harminc
évig borotválkoztam. Kollaboráns tárgyak,
frontátvonulás. Apáink kalapját látom én is,
mint mindig, induláskor. Hallucináció,
izzadtság, hidegrázás. Üvegnyi bor.
Rágyújt, tangót játszik. Füst a szemében.
Indiánmód ülünk a telihold lovain,
fehéren egy salétromverte ház udvarán –
dohos pincék és vasrácsok mögöttünk.
Csontunkon hasadt emlékek,
miket majd a köveken felejtünk.

©Fűkő Béla grafikája

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük