ARCOK – A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye – líra kurzus

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő

/A 2020-as őszi félév alkotásai./

Bali Anikó: Kódolt üzenet

*Külön világot alkotok magam.
Ne kérdezzétek tőlem, csak annyit mondok,
Eleven húsba vágnak itt a gondok,
Bezúznak könyvet, verset nyomtalan.

Színes tintával átírt más világ.
Majd olvassátok újra, arra kérlek,
Ne legyen mérték hozzá államérdek,
Se más irány, így mondjátok tovább!

Szóljon a hang, bennem tisztán rezegjen,
Ne értsenek, maradjak ismeretlen,
Oldalra jegyzett szó a papírvégen.

Kódolt karakterfelhőn üzenem:
Az ember lelke mindig színtelen,
nincs más igazság, csak más az értelem.

*József Attila: A kozmosz éneke c. versből

 

Bokros Judit: Nem jut

Az egész éjjel nyitva hagyott kapu
a zárban felejtett kulccsal,
a bedugva maradt forró vasaló,
a felkapcsolva felejtett tűzhely,
a szövegből kimaradó szavak,
az eszembe nem jutó nevek,
a tárgyak mindennapos keresése,
a hirtelen megőszült hajtincs
mind azt jelzi: megy az idő,
vele megyek én is,
és közben félek,
mi lesz, ha egy nap
a saját nevem is elfelejtem.

 

Dudás Petra: Este és éjjel

sötét virágokban rejtőzöm
lepkeszárnyú függönyfátyol beborít
életem lépcsőjén sehol az út

altatóm a város zaja
lámpafénytakarón álmatlan suhanok
csempemozaikon rózsaillat vár

 

Fehér Kinga: Elképzelem

József Attila: A kozmosz éneke c. verse alapján

Külön világot alkotok magam,
legyél társam ott is, arra kérlek!
Én állam leszek, te állam érdek:
a kötődésünknek így értelme van.

Érdekes lesz, halkan annyit mondok.
Új kozmoszon át tűnünk el majd innen,
jó lesz kicsit más csodákban hinnem.
Megfojtanak a rám fonódó gondok.

Szétgurulnak a részeg-boldog képek,
temérdek érv, hogy szeresselek téged.
Elképzelem újból, hogy létezel.

Kering a bolygó, de mit se számít már,
senki nincs itt, ki a világomra vár
és új társaként engem képzel el.

 

Hajnal Éva: Episztola-töredék, Jolkához

Jolka drága Jolán, Szepesi Barátom,
a te otthonod már nekem is barát home.
Líra-kurzuson ha lepnek Őszikék,
szemed csillogása, mint az őszi kék.
Ám, bárhogy szeretnéd, nem válhatsz Arannyá,
szívben nemesül a sok kincs arannyá.
Lásd, ez a hely neked nem világ. Egyetem.
Tudjuk, benne rejlik a Világegyetem!

 

Korda Zsuzsa: Időváltozás

Most rombol minden mozdulat,
és a mozdulatlanság is.
Az idő rajtad túlmutat,
tik-tak, új jelen van máris.

 

Szepesi Jolán-Jolka: 1956

kopott földszintes házak fölött darabka ég szelíd felhőt úsztat
egy elnyújtott itt a jegeees kiáltás csúszik le a házak falán
a géppuskaropogás nem képernyővillanással együtt robban
a délutánba időnként kattog valami fémes hang
aztán a kép is bejön és zuhan a létra tetejéről a bajuszos szerelő
az apának már csak a kórház folyosóján a földön jut hely
jaj csak ne lépjenek a fejére gondolja
felettük a meglepődött lépcsőház térdre rogy
korlátjával körbefonva a magzati pózban fejüket védő gubbasztókat
tetőtől talpig törmelékporosan a gyerekeknek
szájukba ragad a nevetés
s  várják hogy mondja meg valaki ilyenkor mit kell csinálni
és a reggelbe összekulcsolt kezekkel ér az izzadságszagú éjszaka
másnap iskola helyett az utcán mint egy furcsa boncteremben
kifordult belekkel valami mozdulatlan időtlen idők óta vár
ki viszi el ezt a katonát gondolja moszkvából jönnek érte
nem érez sem undort sem félelmet
csak egy forrasztópáka éget mindent a fejébe

 

A kurzus hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra,
Hajnal Éva, Korda Zsuzsanna, Szepesi Jolán – Jolka, Fehér Kinga 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük