ARCOK – A KODOLÁNYI JÁNOS EGYETEM SZÉPÍRÓI MŰHELYE – LÍRA KURZUS

A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő

/Válogatás a 2020-as őszi félév alkotásaiból./

Bali Anikó: Intés

Az ember sarka mindig földet ér*
ha kézen állsz a talpad a tenyér
sarokba szorul az ki menekül
falak között maradhat egyedül
ne forgasd ki sarkából világod
félek fádat magad alatt vágod

*Buda Ferenc: Az ember sarka mindig földet ér című verséből.

 

Bokros Judit: Búcsú

Elbúcsúztattunk 2020,
sms-ben, e-mailben,
telefonon, messengeren,
személyesen és gondolatban,
józan szürkeséggel és
színes alkoholmámorral,
s valahogy ez a búcsú is más volt,
mint egész önmagad,
a szokásos külsőségek mellett
csak valami váz maradt.
Pezsgős koccintások fölött
bámultunk bele az égősorokkal
teli maszkos éjszakába,
egyebek mellett azt latolgatva:
vajon 2021-ben végre levehetjük álarcainkat?

 

Dudás Petra: Képtelen konkrét

nincsenek képek
csak írom a sorokat
fekete-fehéren egyszerű
ez az újraírt vers

 

Fehér Kinga: Irigyek
Homo invidus

Irigykednek fűre, fára
sárgul szíve, sárgul mája
pedig minden megvan nekik,
de a másét jobb szeretik.

Irigy világ, furcsa világ,
elegem lett, kalap, kabát!
Megőrültek ezek mind itt,
bánatom is irigyelik.

Mint csillagok fenn az égen
irigyeim gyűlnek szépen.
el akarnak veszejszteni
jó az Isten, nem engedi.

/Buda Ferenc: Farkasok (Homo homini lupus) c. verse hatására./

 

Hajnal Éva: stollwerck

elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
meg újságot
és lottót
én stollwerck cukorkáért jártam hozzá
1967-ben
ő minden találkozásunknál sajnálta hogy meghalt az apukám
és mindig küldött még egy stollwercket a testvéremnek is
hazáig szaladtam
leültem az udvaron a kút melletti padra
és megettem mindkettőt
a második sosem ízlett
elemér bácsi rég meghalt
a szemüveges férfi
azzal a fekete táskával itt a buszon
szakasztott a mása
épp van egy karamella a zsebemben
a legjobbkor

/Tolnai Ottó hatására./

 

Korda Zsuzsa: Egy másik világból való

vagyok, nálunk a suliban a Barbie volt a menő, öt megállót is gyalogoltunk egy svájci bicskáért, trendi volt a szagos radír és a bélyeggyűjtemény, ha a barátainkkal beszélni akartunk, le kellett menni a térre, az osztálytársam Hitler szalonnás kenyeret hozott, és irigyeltük, ha valaki eljutott Bécsbe, a találkozókról sosem késtünk, mert nem volt min odaszólni, hogy késünk, a szomszéd néni, minden pénteken felháborodott Jockey-n a Dallasból, tudtuk, hogy ki lakik mellettünk, fölöttünk, és alattunk, nem féltünk idegenek lakásába bemenni, papírgyűjtés miatt, a kávét a közértben daráltuk, és zacskóból ittuk a tejet, rosszalkodni ritkán mertünk, nehogy elvigyen egy bizonyos drótos bácsi, a dolgok valahogy tartósabbak voltak, és ami elromlott, megjavítottuk, ha valami nem tetszett, a másik arcába nyomtuk a diszlájkot, papírfecnikre gyártottuk a mémeket, és  nem tudtuk mi az a szelfi, kedvenc dalainkat a rádióból vettük fel, és kétkazettás magnón másoltuk, egy nap, csak egy mese volt a tévében, egy csatornán, és úgy hittem, a bemondó bácsi lát engem, Szakasits Árpád szobra mellett eltörpültem a téren, de a gyógyszertár előtt akkor is kígyóztak a sorok, késni pedig most sem szeretek, bár már tudnálak időben értesíteni.

/Oravecz Imre nyomán./

 

Páli-Herczeg Attila

A billiárdgolyó előtt, ahogy
várod a kellő pillanatot,
mintha valami fontosat készülnél tenni,
Úgy várom, hogy meglepjen az a fontos perc,
amikor érdemes elnyomni a cigarettát
és meghallani
A csatornafedő alatti zubogást.

 

Szepesi Jolán-Jolka: 1997

Fájt

a hasam, már indulásnál éreztem a feszülést mélyen, a repülőgépen végiggondoltam, elkészültem-e minden feladattal, sietve zártam le a tanévet, nem gondolok rá többet, gondoltam, nagy pocak felett lassú mosoly, kitágult pupillák, arcodon annak a feszülő érzésnek mása, a kórház közel van, lankás domboldalon, akár bevásárlóközpont is lehetne a jövésmenéssel, zsongással,elveszett vagyok ebben a közegben, fogod a kezem, mondod mit csináljak, bárcsak érteném mit beszélnek, de megy minden olajozottan, már ágyat is kapsz, s a szülőszoba kitárt ajtaján át hívsz magadhoz  két tágulás görcse között kérdezgetsz, Pesten hogy van a húgod, a nagymamád, Bori a kutyád, majd elborít az ősi jajgatás, a hang ami elől menekülni vágyom, kiabálva kérem az orvost enyhítse már fájdalmadat, megérkezik a férjed s én fel-alá járkálok a szülőszoba és a kert között, imádkozom, az én testemet tépje, szaggassa minden asszony kínja, imádkozom érted, a várt babáért s megfogadom, soha többé nem kísérem gyermekem szülését, majd üvegharag borul a szülőszobára,  kicsi fiú a karomban, emlékei közt kutatva néz szemembe.

 

Vezsenyi Ildikó: konkrétak

én minden nap gondolok arra
akkor mi lenne vessző
ha te he-he-he
abbahagynád az írást
ha-ha-ha
abbahagynád vessző
abbahagynád pont
mint én

én minden nap gondolok arra
akkor mi lenne vessző
ha ő hö-hö-hő
abbahagyná az írást
he-he-he
abbahagyná vessző
abbahagyná pont
mint te

én minden nap gondolok arra
akkor mi lenne vessző
ha mi hi-hi-hí
abbahagynánk az írást
ha-ha-ha
abbahagynánk vessző
abbahagynánk pont
mint ti

mi minden nap gondolunk arra
akkor mi lenne ha
ők hö-hö-hő
abbahagynák az írást
hü-hü-hű
abbahagynák vessző
abbahagynák vessző
talán nekem pont
most sikerül

 

A kurzus hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra, Vezsenyi Ildikó,
Páli-Herczeg Attila, Korda Zsuzsanna, Szepesi Jolán – Jolka,
Fehér Kinga, Hajnal Éva 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük