(avagy az álruhás antikrisztus) csalánba gázolt a kisfiú kereste elveszett labdáját horizontra feszült sírása levélen könny rajzolt barázdát templomkerti fenyők suttogtak ízetlen gúnyteli szavakat agyában lüktetett szüntelen kövér vagy fásult és unalmas szipogva hadarta imáját útilapu volt a zsámolya pipitér a rózsafűzére hangya a gyóntató pásztora gyónom a mindenható IstennekTovább…

Szeretni fogom az őszi hajnalok hűvösét, a napsugarak szelíd-szél simogatását, mert a nyári forróság sivatagossá valósult homokdűnéire a jövő virágmagvait hinti el; szeretni fogom a tisztára mosott ruhák illatát, a szobák fehérre festett falát, ahol csöndes méltósággal élesül az árnyék, és a fájó emlékekből halvány csík marad csak; szeretni fogomTovább…

az öregasszony akkor csúnya, ha sírós legyen bármilyen nyűgje, sose nyavalyogjon a lány, ha nyafka, utálatos ha dolgos, befogják cselédnek ha vad, betörik ha szelíd, engedik, vigye a szél messze a nő, ha érett többet ér a férfinál ha erős, megölik ha lágy, falra kenik vagy kenyérre s megeszik aTovább…

Viola megszokta, hogy anyja öreg. Alig emlékezett rá fiatalon. Azt viszont egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy hiába hetvenhat éves, mindig elegáns volt. Kicsit meghízott, és nehezen járt, ha senki nem látta. Ha a barátnői kukkolták a panelház teraszáról, akkor a sarokig úgy lépkedett magas sarkú csizmájában, mintha a kifutónTovább…

Egy fiú és egy lány, szemmel látható, hogy nem csak osztálytársak lehetnek, ahogy a buszon állva egymásra tekintenek a maszk takarása felett. Középiskolások, most szálltak fel, szemben állnak velem, így akaratlanul is szemtanúja leszek a jelenetnek. Épp, csak érintik egymást, de tekintetük, ahogy egymásra néznek, elmond mindent. A lány szállTovább…

szeme szikkadt, mint forróságban fuldokló tó tükre, szempillái, mint tóparti nádasok szélben szúrósra tépett lándzsái, haja fehér fűszál, mely ritkásan nő, vékonyka copfját kontyba tekeri, ha aludni tér kendőjét leveszi, apró kontyát leereszti, ezüst kígyócska tekereg fehér damaszt párnán, míg ő álmodik valamit mindig szerettem volna tudni, mit…Tovább…

Nem kevesebb mint örök élet ígérete gurult elém a nyócker aszfaltján. Vakartam is a fejem, ebből a proli áhítatból bevállalni egy örököt? Szoba, konyha sparhelt, wc kint, közösen, ezt örökké? Talán az újpalotai luxus panelban, az mán döfi. Odaköltöztünk mielőtt szanáltak bennünket. Hála Istennek, az sem tartott örökkön, örökké.Tovább…

ami éppen van talán ez az egyetlen közös az élők és a halottak között az eredendő munkamegosztás van aki kitalálja van aki csinálja kivitelezni nem lehet máshol csak itt ma nem ekével szántunk és nem szappannal mosod a hajadat mondhatni azért vagy hogy a föld és a haj ne szikkadjonTovább…

várom, hogy átkaroljon a lét elviselhetetlen könnyűsége, a cérnaszál, mely a földön tart, és csak ölelem a fikuszt, a tegnapi ing gyűrött ujja szétterül a vetetlen ágy alján, hideg és élettelen, és csak ölelem a fikuszt, kedvenc margarétás bögrémből iszom a kávét, forró és fekete, és csak ölelem a fikuszt,Tovább…

1. A metropolita kastélya Lovasdomb legmagasabb pontján áll. Sárga színe messziről jelzi előkelőségét és életidegenségét a városlakók felé, de a lejtős, macskaköves út végül belesimul a város szövetébe. A kastély közelében barokk nagytemplom áll, ahol mindig aggastyán papok araszolnak, meg fürge járású ifjú segédlelkészek, és maga a metropolita is feltűnikTovább…