On:
In: Szépirodalom, Vers

Esik a hó, kinézek az ablakon, három madár lépeget a friss havon. Látom őket, háromfelé mennek el, ilyen lesz az, hogyha neked menni kell. Egyik ablak, szárnya is van, másik ajtó, szárnyas ajtó, a harmadik csak ragyog. Világos nincs sötét nélkül, öröm sincsen bánat nélkül, ilyenek az angyalok. Esik aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

ismered azt, mikor piszkos a szappan ismered azt, mikor berepül a denevér ismered azt, mikor véres a paplan van az a nap, mikor akármi belefér ismered azt, mikor kész van a kávéd benne a tartós laktózmentes ismered azt, mikor kiderül, hogy savanyú ez az a nap, mikor átver a hentesTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mit üzen a múlt? Ha már kozmetikushoz vagy kineziológushoz nem mehetek (karantén, ugye), egy genetikushoz fordultam, hogy találjon nekem megbízható, jó ősöket. Egy királyt legalább. Egy aranyagancsos, széllel száguldozó akárki- vagy akármicsodát, vagy legalább egy elveszett költőt, aki utolsó verssorát belerejtette a sejtjeimbe. Vagy talán belesejtette…? Hát egy költőnél talánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

az álomra a halálom a rím az angyal felakasztotta magát pengnek a szélben jádeholdjaim a holdkő nővér és ónix barát a csengő-bongó kristály megreped a fájdalom alácsorog a fán a pókhálón jégcseppek lengenek lehet ma éjjel meghalok talán vagy nem vagy csak úgy a kettő között az ágakon a jégruhaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

tegnap fényképezés közben odaállt mellém egy srác úgy ismerte ahogy a tenyerét Csíkszeredát csak két percet várjak amíg kiteríti a piros búvárzászlóját és akkor úgy legyen hogy a Hősök tere szobrai finoman érintsék meg a hátát de legyen inkább két kép és kezembe nyomta a tablettjét oké mondtam és belőttemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Pécsett születtem. Réges-régen nagyanyám imádkozott vélem. Még most sem értem, mért így mondta, hiszen magyar volt anyja, apja: “Ó Isuse, sládki mili”… Benne élt rég holt vének vére? Esténként horvátul dicsérte Máriát és az ég urát, mondta az esteli imát, mert a gyökerek benne éltek, mit megtagadni szörnyű vétek… AkkorTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

– Mi ez a zenebona, te is hallod? Ezt kérdeztem a téren alkalmi padszomszédomtól. – Hogyne hallanám, heh, tudom én, messziről jön, fújja a szél, nem gondolod? Ez lehet magnó, rádió vagy tévé is, érted? Válasz közben indokolatlanul rángatta a vállát és rázta a kezeit. Hiába, a csavargás is művészetTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. előkészítés ha kinyitja a sötétség kapuját a kulcs, beteljesíti küldetését, nyugodtan rozsdásodik tovább. kijózanodik az utca rózsák bódító illatából. vadszőlő levele parázslik a kerítésen. madárvonulás a győzelem jele. egyetlen kő sem gördül fölfelé a hegyen. szabadesés törvénye rántja mélybe az éden utolsó almáját. 2. kidolgozás vagyok a hely, ahovaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az Apokalipszis négy lovasának nincsen hite és nincsen arca, csak végben végzetes hatalma, utat nyitva a pusztító patának. Halált, pestist ígér a Jelenések háborút és éhínséget az ének. Nyihogva tiportak rajtunk néhányszor, bűnt hozva, s kiszárítva okkal, rémisztve kénköves pokollal, minta nem volna elég, ami ránk forr. Most nincsenek azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Már botrányosan öreg vagyok (vagy régi), okostelefonomtól sem lettem okosabb (csak okoskodom, mondják), a mesterséges intelligencia sem javít rajtam, látszatországban nem látszom, és hangom is alig van. (Hosszú, néma folyosókon gomolygott a kórházszag, olykor hullaszaggal keveredett, mely inkább képzelt mint borzasztó, vagy inkább borzasztó képzelgés közben; letakart, nyikorgó kerekű kocsikonTovább…